üvegbura

21. listopadu 2014 v 19:14
Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén.
- Sylvia Plath

 

39perc, 28másodperc

21. listopadu 2014 v 19:08
miért nem vagyok neked sohasem elég jó? csak a hibáimat tudod folyton az arcomba vágni, felemlegeted, ismételgeted, és igen, tud meg hogy fáj! szerinted majd ettől jobb lesz? miért játszod a mártírt? nyugodtan lehetsz a bőrömben egy hétig, ha akarod, de én sohasem cserélnék veled. nem vagyok olyan mint te!! fogdd már fel. soha nem akarnék olyan lenni. úgyhogy ne próbáld megmondani hogy mikor mit tegyek. az én életem, így élem. pedig szeretlek. csak kérlek, ne bánts folyton. mert nyomorultúl érzem magam. miattad. magam miatt. fájok.

METAMORPHOSIS

11. července 2014 v 21:57 | Tia
de jó lenne most beállva táncolni az esőben, vagy legalább egy kicsit részegen,
miközben a hold sugarai körbeölelik a testem,
misztikus árnyékot kölcsönözve,
fáradságot nem érezve,
visszatérni az álomvilág sejtelmeibe,
térdelvén a puha, zölden csillogó füven.


imádom a részegséget,
mikor elönt a mámor, mikor nem érdekel semmi és senki,
csak hogy érezzem az alkohol marását a torkomban, amint elbódít, és nem kell másnak lenni,
hogy szabadon előtörhet a benső vad,
karmaival most csak puhán simít, nem harap,
nem bánt s nem támad.
elég ha csábít, s így lassan, de biztosan eléget.
(megéget)

nem felejtesz el soha többet.

a lelkedbe égtem.
memento mori.
 


Sirens call

3. července 2014 v 13:04 | Tia


ablak a lelkembe.

3. července 2014 v 12:24 | Tia
Újra nyár van. Milyen hihetetlenül gyorsan repül az idő. Még csak nemrég pakoltam össze, s összeszorult szívvel hagytam magam mögött a kollégiumot, mert igen, azon emberek kevéske sorába tartozom, akik szeretnek távol élni a családi háztól, boldogan elmerengve a szabadság keserédes magányában, a balkonon ülve a szitáló esőben.
Ez vagyok én. Tudom, hogy ellökök minden jót magamtól, s marcangoló szavaim azonnal letépik mások bőrét, ha megpróbálnának közeledni hozzám. Akárcsak egy ketrecbe zárt állat. Egy farkas.
Süvít a szél. Hallom, ahogy a hinta nyikorog az ablakom alatt, s az esőcseppek ritmusosan kopognak az ablakon. Gyűlölöm a nyarat.
Az olyan pillanatoknak élek, mint ez. Mikor a vihar sötétsége hirtelen eloszlik, oly gyorsan, ahogy jött, s az aranyló napsugarak gyenge kezecskéi felerősödnek a lehetőség reményétől, és aranyszínű álomként beborítanak mindent, úgy, hogy az ember szava eláll, s csak bámulni tud, forogni maga körül, hagyni, hogy beivódjon a pillanat, mert egy rossz mozdulat, egy elvesztegetett másodpérc, és mindennek vége.
Oly gyorsan, ahogy jött.

The most amazing lyrics

2. května 2014 v 23:05 | Tia
"People Help The People"
(originally by Cherry Ghost)

God knows what is hiding in those weak and drunken hearts
Guess he kissed the girls and made them cry
Those hard-faced queens of misadventure
God knows what is hiding in those weak and sunken lives
Fiery throngs of muted angels
Giving love but getting nothing back, oh

People help the people
And if you're homesick
give me your hand and I'll hold it
People help the people
And nothing will drag you down
Oh and if I had a brain,
Oh and if I had a brain
I'd be cold as a stone and rich as a fool
That turned all those good hearts away

God knows what is hiding in this world of little consequence
Behind the tears, inside the lies
A thousand slowly dying sunsets
God knows what is hiding in those weak and drunken hearts
Guess the loneliness came knocking
No one needs to be alone, oh singin'

People help the people
And if you're homesick,
give me your hand and I'll hold it
People help the people
Nothing will drag you down
Oh and if I had a brain,
Oh and if I had a brain
I'd be cold as a stone and rich as a fool
That turned all those good hearts away

Nah naaah nah nah naaaaahhhhhh oooouuuu
Nah naaah nah nah naaaaahhhhhh oooouuuu

People help the people
And if you're homesick,
give me your hand and I'll hold it
People help the people
Nothing will drag you down
Oh and if I had a brain,
Oh and if I had a brain
I'd be cold as a stone and rich as a fool
That turned all those good hearts away

Once you go black, you never go back

8. února 2014 v 20:05 | Tia
Hangulat:
CHVRCHES - BELA LUGOSI'S DEAD
( https://www.youtube.com/watch?v=4yqMBQ0f1I8 )

Álomrablók

14. ledna 2014 v 23:05 | Tia
Ha egyszer elaludnál?
Ha egyszer
elaludnál
és álmodnál,
Ha egyszer
álmodban
a Paradicsomban járnál,
és lelked emlékeztetőül egy szál virágot kapna
És reggel
felébredvén
a virágot ott találnád
Mondd, akkor mi volna?

- SAMUEL TAYLOR COLERIDGE

"Nem jó, ha már azelőtt megismerjük a poklot,
hogy odakerülnénk."

JANUÁR 13

13. ledna 2014 v 20:59 | Tia


"A jellem sors."
- Sylvia Plath

Ma

7. ledna 2014 v 23:14 | Tia
Nem igazán tudom miről is írhatnék. Ez az egész tél annyira el van rontva, amennyire csak lehet. Pedig ez már egy teljesen új év. Kettőezer-tizennégy.
Január van. Január, és az ember azt várná, hogy mikor kilép a fagyszagú reggelbe, a hó roppanását hallhatja viszont a talpa alatt, miközben arany és ezüst színbe burkolja az oly' haloványan remegő, mesekék egen táncoló Napkorong a tájat. A szikrázó levegőt, amely felkavarodik, mikor tovasuttogott szavak mosódnak bele. Olyanok, amikre talán senki sem fog emlékezni, miután belép az épület melegébe, és elfeledi a felszabadulás érzését, amit a hideg csodálatos borzongatása váltott ki belőle. Az, ami legalább egy másodpercig is, de őszintévé tette.

Narancs, füge és fahéj illata lengi be a szobát. Bódítóan finom. És egyszerűen nem tudok gondolkodni. Nem jut eszembe semmi, csak a kognitív pszichológia fogalma, és hogy mi is az EQ. Pedig én kész vagyok valami újra.
De az egyetlen változás csak az, hogy a teám kihűlt, a fűszeres gyümölcsök illata pedig nemsokára ugyanúgy tovalebben, mint minden más, mikor kinyítja valaki a balkon ajtót.

Minden múlandó. Sose feledd.

Kam dál