Összehangolódva

22. února 2012 v 19:31 | Tia
Ennek a versnek van egy kis története :P Gyönyörű, meleg, februári napocska volt, és mikor hazaértem, Denivel eldöntöttük, írunk egy közös verset. Szóval így született az ÉRZÉS.
Egy sort én, egyet Deni írt. :)

Napsütés melegítette bőrömet a télben,
ahogy a napsugarak lágyan a bőrömhöz értek.
Rád gondoltam;
hol vagy?
nem értem hogy miért nem vagy.

Talán sosem talállak meg,
talán csak a remény hiteget.
De mit ér a remény ha szemem vak,
melyet elvakít a szerelmi akarat.

Dönts! Suttogta a józan ész,
itt az idő .. hát rajta, most légy merész!
A szemek csábítanak, az ajkak hívogatnak,
a tested oly őrjítő..
(már nem bírok magammal)

Csak ne fékezz.
gyere es élvezd .... a pillanatot most velem,
S talán örökké tartani fog e érzelem.

Talán az megmagyarázza a vers hangulatát, hogy mindketten épp nagyon szerelmesek voltunk..

Egyikünk már a szerelem kecses gondoláján siklott gondtalanul a számára tökéletes férfival az oldalán, míg másikunk csak a küszöbön toporogva tekintgetett körbe, úgy érezvén, talán sosem nyer behívást.
 

Buď první, kdo ohodnotí tento článek.

Komentáře

1 Deni :) Deni :) | 24. února 2012 v 17:24 | Reagovat

imadlak :DDDD

2 Nina Nina | 24. února 2012 v 17:56 | Reagovat

én is téged :PP (:::

Nový komentář

Přihlásit se
  Ještě nemáte vlastní web? Můžete si jej zdarma založit na Blog.cz.
 

Aktuální články

Reklama