Červen 2012

Cím nékül

27. června 2012 v 20:17 | Tia
Miért fáj a szív? ha
érzéketlen s rideg,
Ha nem szeret
csak gyűlöl,
Megvet és kinevet.

Reménytelen
hitetlen
kietlen
erő,
benned él
keresgél
de
nem remél.
Cak felejtenél.
Most ki a vakmerő?

Miért? - kérded,
de
a választ nem leled.
Éjfekete álarc rejti e
kegyet,
s messziség fedi a hegyet.
Ott. ott temetted el
a Szerelmet.

Shh...

27. června 2012 v 15:08 | Tia
Nagyon meleg volt aznap, és eléggé hervadtan ültem a buszon, hazafele tartva, a barátnőm mellettem csendesen pihent, lehunyt szemekkel, én pedig az egyik könyvemet lapozgattam.
Mindig is imádtam a verseket.
Imádok azon gondolkodni, hogy vajon abban a pillanatban, mikor a költő leírta a szavakat, mire gondolhatott.
Viszont soha nem szerettem a XX. századi költészetet, bár leginkább az orosz regényeket. Egyszerűen nem tudtak megragadni. És a világháborúról írt folyamatos verseiktől pedig kiráz a hideg. És elszomorít.
De tegnap mégis nekiültem, kinyitottam egy oldalon, és a név ami azonnal szembeötlött, Gottfried Benn volt.
Bárkinek, akit kicsit sem érdekel a dekadencia és a realizmus a költészetben - ajánlom.
Az, akit viszont maga a költészet sem érdekli... döntse el, de szerintem ez egy hátborzongatóan realista költemény.
Szerintem a költészet egy olyan segítő-kéz, ami megment az érzelmek hadától. Segít, hogy józanul tudj gondolkodni, és lásd, nem biztos hogy az amit éppen akkor érzel, teljesen elpusztít. Szerintem ami tökéletesen el tud pusztítani... na, az az, amiről Gottfried írt.

Férj és feleség átmegy a rákbarakkon

A férj:
Ez a sor itt szétrágott ölek, és
ez a sor oszló mell. Ágy bűzlik ágy
mellett. A nővér óránkint cserél.


Hajtsd fel nyugodtan ezt a takarót.
Látod: e kupac zsír és rothadó nedv
egykor nagy volt egy férfinak.
S úgy is hívták, hogy mámor és haza.


Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed
a puha csomók rózsakoszorúját?
Csak tapints rá. A hús puha s nem érez. -


E nőnek szinte harminc teste vérzik.
Emberben ennyi vért? Soha. -
Ennek előbb még
gyereket vágtak ki rákos hasából. -


Altatják őket. Éj-nap. Az újaknak
azt mondják: ez a gyógyálom. -Vasárnap,
vizitkor, kissé enyhébb az adag.


Táplálék? Nem, már alig fogy. -A hátuk
sebes. Látod a legyeket. A nővér
néha lemos. Ahogy padokat mosnak. -


Itt már sír reng minden ágy körül.
A hús sárrá terül. A hő tűnik.
Nedvek csörgedeznek szét. Hív a föld.
Olvasd csendesen, magadban. Érzed, hogy átjár a borzalom?

fake

16. června 2012 v 17:30 | Tia
hagyjuk