Még ébredezem

7. srpna 2013 v 21:45 | Tia
Elmosódott emlékek szavai lebbennek
tova;
Nem jut eszembe már semmi,
Papírmadarak dalolják fülembe
hogy nincs miért küzdeni.
S sellők úsznak egy feneketlen tenger
mélyén,
sötétségbe csalogat énekük;
Beugranék oda talán még
én is.
Csábít gondtalan életük.

De már ébredezem, tovatűnik az álom,
szavakat lop magával,
suttogva csendre int;
Buborékban száll fel a csillagok közé,
látom hamis fényüket odakint.
Még ébredezem, ragacsos testük hozzámtapad,
lassan vedlik le bőrük;
s báránybőrbe bújt farkas foga
karistolja csontom, mint kegyetlen gyilkos tőrük.

Pilláim rebbennek, fény önti el a
látóhatárt,
de ágyam melege még édesen hívogat;
Ám az álom már elhagyott.
Lehullik lényem romlott fala s
hűvös fuvallat vonja libabőrbe
karomat.
 

Buď první, kdo ohodnotí tento článek.

Nový komentář

Přihlásit se
  Ještě nemáte vlastní web? Můžete si jej zdarma založit na Blog.cz.
 

Aktuální články

Reklama